Az én kertem
2006.03.17. 14:52
Az én kertem
Kiskertemben minden terem,
Miben örömömet lelem.
Ha jól figyelsz, hát megtudod,
Hányféle gyümölcs érik ott.
Én ültettem, így egyedi,
Hangulata mesebeli.
A kissé lankás talajon,
Az élet virul gazdagon.
Nálam olyan szép a málna,
Bárki irigyévé válna.
Nem készül belőle lekvár,
Családom odáig nem vár.
Eprem, mint egy kisebb erdő…
Nagy szemű, és folyton termő.
Igen ízletes ez eper,
Édes ízével „leteper”.
Óriás bogyós a szedrem,
Feketére festi nyelvem.
De én szeretem a szedret,
Mint a málnát, vagy az epret.
Cseresznyém van korán érő,
S későn termő, „égig érő”.
Piros, fekete cseresznyék…
Mit folyton enni szeretnék.
Meggyfám gyümölcse közepes,
Fürtje édeskés, leveses.
Mikor kiskertembe megyek,
Jól lakatnak a meggyszemek.
Barackom van őszi, sárga,
Családomnak bizony „drága”.
Értük mindenki lelkesül,
Mikor ízükben elmerül.
Szilvafámon sok a szilva…
Harapva jó, nem puszilva.
Finom sárga húsuk kemény,
Befőttként ez érdem, erény.
A körtém sem savanykás ám,
Telve vele a kosárkám.
A kamrámba rakva télre,
Nem romlik meg jövő évre.
Fámról piros almát szedek,
Így piacról sosem veszek.
Húsa kipréselve finom,
Lédús levét gyakran iszom.
Szőlőm is van, „kecskecsecsű”,
Fürtje, óriási szemű.
Nem terem annyit a tőke,
Hogy bort tapossunk belőle.
Gyere, kérlek légy vendégem,
Meglásd, kertem, mint az Éden.
Ribiszke még kell, és egres,
De idén már az is meglesz.
|