Évszakok a mi szemünkkel (átirat)

December, január, február…

Még néhány hónap, és itt a nyár.

De előbb nézzük csak a telet,

Ideér a hó, mint fergeteg.

Hej, a hószitálás csudajó,

Eltalál engem egy hógolyó.

Korcsolyázni megyünk, szánkózunk,

Jeges hepehupán csúszkálunk.

Amikor hóembert építünk,

Hatalmas hólabdát görgetünk.

Olyan gyakran hólapátolunk…

Hogy kipihenhessük, „nyaralunk”.

Apa és én síelni vágyunk,

Szomszédos hegyre, oda járunk.

Idén már Te is jöhetsz velünk,

Hiszen odanőttél gyermekünk.

A lábaidra síléc kerül,

- Nekünk ez kicsit sokba kerül -,

De Apa mondja, ha teheti,

Kedvét eme sportnak szenteli.

*

De csakhamar elröppen a tél,

Minden újra ébred, minden kél.

Végre itt van már a kikelet,

Tavasz búcsúztatja a telet.

Nézd ott a rügyeket a fákon,

S a madarakat fenn az ágon.

Íme, nyílik a sok szép virág,

Felélénkül velük a világ.

Már előbújik a napocska,

Hogy melegét adja naponta.

Mikor tehetjük, kimozdulunk,

Hétvégéken is kirándulunk.

Elővesszük a kerékpárunk,

És héthatárig meg sem állunk.

Hátizsákunkban van minden jó,

Ami piknikezéshez való.

A Vadasparkba is elmegyünk,

Hiszen megígértük gyermekünk.

Lenyűgöz a sok csodás látvány,

S Te el is alszol Apa vállán.

*

Lassan a tavaszt váltja a nyár,

Vágytunk erre az évszakra már.

A gardróbunkból annyi minden

Előkerül, én alig hiszem.

A strandlabda… és a békatalp…

Ám az úszógumi szétszakadt.

De nem is fog már hiányozni,

Hisz tavaly megtanultál úszni.

Szedjünk csak gyorsan össze mindezt,

És még, amire szükségünk lesz.

A strandokon minden falat jobb,

A gofri, pizza és a hot-dog.

Forróságban a jeges ital,

Pénztárcáinkból sok pénzt kicsal.

Kicsi vagy még, s amit szemed lát,

- Megveszed? -kérsz engem, vagy Apát.

Apa, még utazást is ígért,

De a félsz már előre kísért,

Hisz arra ösztönzöl bennünket,

Jól kössük fel alsóneműnket.

*

Szeptember, október, november…

Lassan újra itt lesz december.

Álmosan minden pihenni tér,

Hiszen nemsokára itt a tél.

Már aranyba öltöztek a fák,

Amott hol vörösek, hol barnák.

Nagy sétáinknak alkalmával,

Levelet szedünk, garmadával.

Van rőt, sárga és rozsdabarna,

És van közöttük tarkabarka.

A vándormadár mind útra kel,

Melegebb tájra vonulnak el.

Utazik apraja és nagyja…

A fecske, és a búbos banka,

A kakukk, a bíbicek, darvak,

És sok más költöző madarak.

Ó, minden évszak csodálatos,

Mert hangulatos, varázslatos.

Te már számba is veszed gyorsan,

Mely évszakot szereted jobban.

*

- Nem nyert egyik sem, hisz mind nyerő,

Mert magában mind felemelő.