Illúzió
2005.05.05. 02:02
Illúzió
Helyem nem találom, félek,
Nem látom tisztán a képet,
Mit a jövő hozhat felém,
Csak sűrű köd az, mi elém
Akadályként most megjelent,
Keserves időket teremt.
Bizonytalanság nem láttat,
Hol az út, amelyen járjak,
Hogy végre boldog lehessek,
Ne ábrándokat kergessek.
Félek lépni az irányban,
Maradok álomvilágban,
Az a biztos, csak az álom,
Ott az utam bizton járom,
Külvilágot kirekesztem,
Félelmemet eleresztem.
Nem megoldás, ez így sánta,
Bárcsak valóssággá válna
Minden ábránd, álmodozás,
Ám lenne nagy károkozás,
Ha magam mások elébe
Helyezvén, néznék szemébe
A mának és holnapnak,
Mert így fájdalmat kaphatnak
Azok, kik ezt nem érdemlik,
Ezért soha nem kérkedik
Bennem önzés, önimádat.
Elsuttogom az imámat,
Isten könnyítsen lelkemen,
Magam megtenni nem merem,
Hogy éltemen változtatok,
Így képzeletben utazok
Oda, ahol boldog leszek,
Valóban semmit nem teszek,
Hogy álomból igaz váljon,
Rossz helyébe csak jó járjon.
Bár időutazó lennék,
Nem jövőbe, múltba mennék…
A múltamban tisztán látok,
Meleg, napos réten járok,
A fű selymes, simogató,
Virágillat elringató,
Madarak énekét hallom,
Fejem az öledbe hajtom,
Megsimogatod a hajam,
Forrón csókolod az ajkam.
Ez a múltam… nem jelenem,
De a helyem itt nem lelem,
Jelenvalóm hideg, fagyos,
Kopár puszta, nincsen dalos
Madárka, és nincs itt élet,
Jövőmtől is ezért félek.
A múltamban fészket rakok,
Képzeletemben ott vagyok,
Puha, meleg szeretetben,
Az ölelő két kezedben.
Kérlek jelen, hagy pihenjek,
A múltamban szenderegjek,
Nehezen tudok túllépni,
Hogy sikerül-e túlélni
Valaha is, még nem tudom,
Azt hiszem, nem is akarom.
A jövőben tapogatok,
A jelenben majd megfagyok,
A múlt meleg, andalító,
Számomra ez a csábító.
Szeretetbe vágyom vissza,
Hol a véremet nem issza
Keserűség és a bánat,
Fájdalom nem húzza számat
Sírásra, szememből könnyek,
Csak a boldogságra jönnek,
Igazgyöngyként leperegnek,
Kagylóhéjba temetkeznek,
Én is magam velük zárom,
Bekulcsolom a világom.
|