B�cs�zom T�led

M�r s�t�t �rnyk�nt vet�lsz a falra,

S �n f�lek, ha cs�r�g a telefon,

Rettegek att�l, ki keres engem,

F�lve, hogy Te �llsz a t�loldalon.

Te, ki nekem a m�zs�mm� v�lt�l,

S szerelmes versekre ihlett�l meg,

T�led, lassan elszakadok m�gis,

�rzem, sz�vem, m�r nem h�vt�l remeg.

V�ltozott minden, mi is v�ltoztunk,

S Te hitted a saj�t igazadat…

K�z�nk szel�den falat emeltem,

Mert hamiss� v�ltak „igaz” szavak.

’T�n akaratlan csapt�l be engem,

De elhallgattad a teljes val�t,

Hogy magad mellett tudhass ez�ltal,

Becsapt�l engem, a becsaphat�t.

Hittem neked mindig - b�ztam benned -,

Mert hinni akartam minden szavad…

…M�sok tudt�k, mit �n utols�k�nt…

K�t�d�sem �gy m�r sz�jjelszakad.

Menj h�t utadra, indulj el b�tran,

Ne gondolj �nre�m �s a m�ltra,

�ld az �leted m�s ember mellett,

�n M�lt vagyok, Te tekints az �jra.